Mucsi története

Mucsi község története

Mucsi község neve a hagyomány szerint személyi eredetű, a múlt századig Mutsi írásmóddal szerepel több helyen.
Az első írásos feljegyzések szerint a település a török időkben is lakott volt már. Egy 1685-ből való úrbéri összeírás szerint az akkori Botkai földesúrnak kellett pénzt és terményt be-szolgáltatni az itt élőknek.

Egy későbbi dokumentum, a Hist Domus szerint 1714-ben a betelepülő német hívek használhatóvá tették a régi templomot.
Az 1720-as összeírás már három német nevet említ a magyar és a szláv nevek mellett. Bizonyosan ebben az időszakban kezdődött el a Fulda környékéről a német ajkú családok betelepülése.
1745-ben már 125 házaspár élt Mucsiban, 717 lélekkel. Ezek közül 217 volt a kiskorú gyermek.

Valószínűleg a lakosság számának emelkedése indokolta, hogy 1745-ben önálló papot kértek Mercy földesúron keresztül a pécsi püspökségtől. A kérést teljesítve Bayermann Jánost, Wirzburgi egyházmegyés papot helyezték Mucsiba. Az ő felbecsülhetetlen érdeme volt, hogy pontos anyakönyvi bejegyzéseket készített az egyházi eseményekről: születések, házasságok, halálozások. Minden bejegyzésnél feltüntette az illető korát és születési helyét.

Bayermann feljegyzéseiből tudjuk, hogy Mucsi lakosságát erre az időre szinte 100 %-ban a Fulda-vidékről betelepült német ajkúak adták. Az anyakönyvi bejegyzések szerint Loschenrod, Pilgerzell, Rodemann, Reinhard, Motten, Stallberg, Lütther nevű településekről érkeztek Mucsiba a telepesek. A fuldai származást bizonyítja a nyelvjárás is, melyet napjainkban is beszél még néhány idős ember.
A Mucsiba települt német ajkú családok elsősorban földművelésből éltek, híresek voltak a falu környéki szőlőültetvények, a zamatos borok.
A XX.század történelmi viharai, háborúi Mucsit is érzékenyen érintették. A családok többsége elszegényedett, a 20-as, 30-as években sokan választották a kivándorlást a jobb megélhetés reményében.
A II. világháború utáni kitelepítések következtében a falu csaknem teljesen kihalt, csak néhány német ajkú család maradt Mucsiban. Az idevalósi emberek ragaszkodását, "hazaszeretetét" jelzi, hogy több család az erőszakos kitelepítés ellenére visszaszökött néhány hónap vagy év eltelte után.
A svábok üres házaiba az ország távoli részeiből érkeztek családok, akik teljesen más szemléletet, munkamorált, gyakran szociális problémákat hoztak a faluban.
A "őslakos" mucsiak több évtizeden át próbálták titkolni a származásukat, nem adták tovább gyermekeiknek a nyelvüket, a hagyományaikat.